Sziasztok!

A mai utolsó blogbejegyzésemben egy olyan informatika óra foglalkozási tervezetét fogom elemezni Nektek. Ezen az órán megismerkedhettünk a programozás alapjaival, a Scratch programozási nyelven keresztül. Elnézéseteket kérem, ha ebben a bejegyzésben néhány helyen nem pontosan fogok fogalmazni egy-két helyen, de ha azt mondom, hogy ez a téma nem áll hozzám közel, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Na de azért nézzük meg ezt a tervezetet, és elemezgessünk kicsit.

Az óra első részét frontális munkával indították a tanárok, és ha figyelembe vesszük a témát akkor beláthatjuk, hogy ez elengedhetetlen volt. A leírásban olvasva ez a frontális munka nem is igazán frontális munka volt, inkább kooperáció a tanárral. Itt ugyanis a leírásban olvasva az látható, hogy a tanár megmutatta a bizonyos parancsokat, és a diákok pedig utána csinálták. Ez remek példa arra, hogy együtt dolgozva mennyire hatékonyan lehet az alapokat elsajátíttatni a diákokkal. Így pontról pontra lehet velük haladni, és rögtön kiderülhet a probléma, nem marad le egyik diák sem. Ezen rész során a tanulók megtanulták használni a legalapszintűbb parancsokat, illetve egy-két konkrétabb animációs eszközt is.

Az óra következő részében egy saját kis projektet kellett megcsinálniuk közösen-egyedül, ahogy éppen sikerült. Ennek során egy interaktív születésnapi üdvözőkártyát kellett készítenie mindenkinek, amelyet aztán később bemutatott az osztálynak. A leírásból kiindulva ez a feladat azért jó, mert mindenki kiélheti a kreativitását, és nagyon sokféle megoldás érkezhet a feladathoz motivációtól, kreativitástól, elhivatottságtól függően. Ezen bemutatott projektek pontozva lettek, amely miatt az óra végén lett egy úgymond győztes diák, aki a legjobban, legügyesebben oldotta meg a feladatot. Ezzel véleményem szerint azért vigyázni kell, mert nem mindenkinem sikerülhet első órán minden kis részt elsajátítani, és elsőre olyan munkát kiadni a kezéből, amellyel ő is elégedett lehet.

Összességében egy nagyon érdekes óra lehetett, sajnálom hogy lemaradtam róla. Az óra felépítése jó volt, mindenre gondoltak a tanárok, és azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy volt veleje is, nem csak a szórakozás volt a célja.

Reni

Sziasztok!

Sajnos ez a mai poszt valószínűleg életem szégyene lesz, hiszen csak pár szót fogok Nektek írni az egyik mikrotanításról. Sajnálatos módon az, hogy kaotikus állapotok uralkodnak a fejemben, és a határidő naplómban, nem fejezi ki elég rendesen a valós állapotot. Na de azért nézzünk pár szót erről az óráról.

Az óratervezetből kiderül, hogy ez egy nagyjából bevezető óra lenne, amely 12-es osztálynak készült. Az avantgárdról magáról, illetőleg a képzőművészetben, és magában az irodalomban elfoglalt helyéről szólt, azonban nem csak ilyen felszínesen volt érintve, bizonyos konkrét irányzatokat is jellemeztek. Az óra során volt példa frontális előadásra, kollaboratív csapatmunkára, mozaikmódszerre. A foglalkozási tervet olvasva figyelemre méltó az, hogy több pedagógiai módszert alkalmaztak egymással ötvözve, illetőleg az is, hogy a félév közepén is tudtak még új IKT-s programot mutatni. Ez a két új program a Symbaloo és a Learningapps volt.

Sajnálom, hogy ezen az órán sem vehettem részt, mert sok új dolgot lehetett volna megtanulni, magáról a pedagógiai részérő az órának, illetőleg a két új bevezetett program használatát. Na de majd legközelebb. :)

Reni

Sziasztok!

A mai nap folyamán több bejegyzést is olvashattok majd tőlem, mivel igyekszem bepótolni az elmaradott dolgaimat. A mai nap első bejegyzésében egy történelem órát imitáló mikrotanításról szeretnék egy kis ízelítőt adni Nektek. Az óra tartalma a tatárjárásról szólt, ami azért vicces, mert pont egy nappal a történelem érettségi előtt került sor ennek az órának a megtartására. (Kis megjegyzés, ha valaki nem nézte volna meg, az idei történelem érettségiben az egyik esszé pont ez a téma volt.) Na de nem is húzom tovább az időt, nézzük szépen sorjában.

Az óra első részét egy kis bemelegítő, motivációs jellegű feladattal kezdtük. Ebben a csoporttársaim, akik az órát tartották megemlítettek 3 szót, és egy plüsst egymásnak dobálva el kellett mondanunk, mi jut eszünkbe azokról a szavakról. Ez véleményem szerint egyetemi körülmények között, illetve kis létszámú osztállyal egy tágas teremben könnyen megvalósítható, de egy harminc pluszos osztállyal egy átlagos tanteremben nehezen kivitelezhető. Ettől eltekintve a mi esetünkben nem volt rossz a játék. Ezek után csapatokra lettünk osztva, amelynél nagyon jó volt, hogy arra figyeltek a kis tanárok, hogy lehetőleg a töri szakosok ne egy csapatba kerüljenek.

A négy csoportot két külön szakaszra osztották, kettő-kettő kapott azonos témát feldolgozásra. Itt egy apróbb baki történt, ami igazából nagyon kis előmunkát igényelt volna, ugyanis a források, amelyek papír alapon voltak, nem bizonyultak elégnek. Ezt a tényleg aprócseprő bakit könnyen ki lehet azzal küszöbölni, ha például elektronikus elérést biztosítunk a forrásokhoz, vagy egyszerűen csak több papír alapút nyomtatunk. Ebből a kis forrásból, amely alapjáraton nem volt egy nagyon hosszú és túl részletes forrás, készítenünk kellett egy vázlatot. Itt meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint maga a forrás volt egy vázlat. Ez után a két-két csoport két-két képviselője helyet cserélt, és el kellett mondanunk egymásnak, amiről olvastunk. Mindkét feladatrész esetében használták az online-stopwatch alkalmazást, amellyel könnyen nyomon követhető volt a maradék idő, amelyet a feladatra szántak.

Az óra következő részében volt egy kis frontális rész, amely szerintem azért is volt nagyon jó, mert történelem órán szerintem elengedhetetlen az, hogy néha frontálisan oktassunk, és a nehezebb anyagrészek vázait így adjuk elő a diákoknak. Ez a rész tartalmas volt, érthető, érdekes, az egyetlen kis baki, ami itt előfordult, az az volt, hogy az okostáblára kivetített térképet az oldalt ülők közül nem mindenki látta. Amennyiben van rá lehetőség, akkor célszerű vagy egyszerű papír alapú térképet használni (amely nem fénylik annyira), illetőleg ha minden asztalnál van laptop, akár ezt is célszerű ily módon a diákok rendelkezésére bocsátani.

Az óra utolsó részében a Kahoot-on egy kvízt kellett kitöltenünk, amely során leellenőrizték az órán megszerzett tudásunkat. Ennek során szerintem érdemes felhívni a diákok figyelmét arra, hogy az is pontot ér, mennyire gyorsan adjuk meg a helyes választ, mert egyes esetekben ez nézeteltérést okozhat a középiskolások körében.

Összességében jó óra volt szerintem, megvolt az alapja, volt csoportmunka, használnunk kellett az IKT eszközöket, és több alkalmazást is bevittek az órába. Összeszedett volt, az előkészületeik is aránylag rendben voltak, kivéve azt az egy-két bakit amit említettem, de ez szerintem nem olyan nagy égbekiáltó probléma. A szóbeliség hiánya nagyon furcsa volt számomra, illetőleg az, hogy ezen az órán a diákoknak az egész osztály előtt nem kellett beszélniük. Előző posztjaimban már bőven kifejtettem, hogy nekem mennyire fontos ennek a megléte, de jó volt egy olyan órát is látni, amelyből ez hiányzott. Cseppet sem rontott az óra tartalmi részéből ez a típus, és egy kicsit bennem is megerősítette azt a részt, hogy nem feltétlenül kötelező az összes tanórába bezsúfolni ezt, mert a diákoknak is kell egy kis pihenés, illetve a frontális anyagfeldolgozás. Ebben a típusban szerintem az a jó, hogy itt nincs meg annak a lehetősége, hogy a diákok esetlegesen félreértelmeznek bizonyos történéseket, illetve rossz összefüggést állítanak fel két bizonyos esemény között. Itt a tanár elmondja azt, amit feltételezünk, hogy hogyan történt, így elkerülheti a téves koncepciók rögzülését. Ez azért fontos, mert véleményem szerint ezek a téves elképzelések nagyon hosszan és makacsul betudnak rögzülni a diákok tudatába, és nagyon nehéz lehet onnan őket egy idő után kiszedni, és kijavítani. Pontosan ezért gondolom azt, hogy a frontális oktatás ugyanolyan egyenértékű része a tanításnak, mint a csoportmunka. Több puzzle darab, de mindegyik ugyanolyan fontos, ha kiakarjuk rakni azt a képet a diákok fejében, amelyet aztán tudásnak nevezhetünk.

Reni

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben egy olyan mikrotanításról olvashattok, amelyen sajnos nem tudtam részt venni, így saját élmény hiányában most nem egy reflexiót fogok Nektek leírni, hanem inkább egy foglalkozási terv elemzést. Mivel a reflexió elengedhetetlen része az hogy személyes tapasztalatot írjak le, így senkit nem fárasztanék ezzel. Ez a poszt így lehet hogy egy kicsit szárazabbra fog sikerülni, de majd meglátjuk. 

Az órát tizedikes biológia órának szánták, fő téma a gerincesek témakör bevezetése volt. Elsődleges szempont a diákok motivációjának a felkeltése volt, így nagyon sokszínűre sikeredhetett az óra. A foglalkozási tervben leírtak szerint, mivel a madarak azok a gerincesek, amelyekkel a legtöbb diák találkozik (itt természetesen kivételt képeznek a háziasított állatok), ezért ezzel lehet talán a legkönnyebben megfogni a figyelmüket. Fontos részt kapott még az óra keretein belül a természetvédelem fontosságára való figyelemfelkeltés, itt a fő példa a magyarországi hüllő és kétéltűfajok kerültek szóba. Itt ugyanis jó tudni, hogy Magyarországon minden kétéltű és hüllő faj védett. Ennek a védettségnek nagyon fontos szerepe van, hiszen minden fajnak, legyen az akár gerinces vagy gerinctelen, nagyon fontos szerepe lehet az adott terület ökológiájában. Pont ezért fontos erre felhívni a gyerekek figyelmét minél hamarabb, hiszen, ahogy az le is volt írva a tervezetben, ez a rész nem kap elég figyelmet sajnos a köztudatban.

Az óra során -visszatérve a madarakhoz, illetve a motiváció felkeltéséhez- a diákoknak le kellett tölteniük egy appot, amely arra használható, hogy bizonyos madárfajokat hang alapján be tud határozni. Ez véleményem szerint azért volt egy nagyon jó ötlet, mert a tanulóknak lesz a saját kezükben egy megbízható határozó, amellyel sikerélményük lehet, és így egyből érdekesebb lehet számukra az adott téma. 

Az óra során megvalósításra került egy kollaboratív rész is, amely során a diákoknak egyedül kellett egy bizonyos kis anyagrészt memorizálniuk egy adott állatcsoportról, majd pedig párokba rendeződve átadták egymásnak a megszerzett tudást, illetve annyit, amennyit sikerült memorizálniuk, ugyanis az előtte kiadott kis anyagrészek vissza lettek szedve. 

Az óra végén az összetett értékelésről szóló leírást olvasva nagyon furcsa volt, hogy többszintű volt. Volt rész belőle a madárhatározó appot használva, volt rész, amelyet a Kahoot-al oldottak meg. Ez azért is hangzik számomra nagyon érdekesnek, ugyanis ezekkel a feladatokkal folyamatosan tudtak pontot szerezni az óra egészében, és nem csak az óra végi kvízben. Így érdekeltek voltak abban, hogy folyamatosan aktívak legyenek az órán, és ne csak testileg legyenek jelen.

Összességében szerintem egy nagyon érdekes óra lehetett, tele jó ötlettel, és tele remek pedagógiai módszerekkel. 

Reni

Sziasztok!

A mai blogbejegyzésemben egy olyan mikrotanításról fogok Nektek egy kis beszámolót írni, amely a másik szakommal egybevág. Egy szuper földrajz órát fogok bemutatni, amely azért is volt nagyon jó választás egy ilyen kis órára, mert a tantervben is csak 45 perc van ennek bemutatására. Ez a téma pedig nem más, mint amit a címben is láthattok: A forró övezet éghajlatai. Na de akkor vágjunk is bele, mert higgyétek el nekem, ez egy nagyon szuper óra volt.

Az óra elejét egy kis bemelegítéssel kezdtük, amely során az okostáblára egy ppt került kivetítésre, amelyen különböző állatok képeit láthattuk. Ezek közül mindegyik kapcsolódott az óra témájához, és szinte észrevétlenül is, de minden olyan éghajlatot sikerült megneveznünk, amelyekről a későbbiekben szó esett. Ilyen állatok voltak a zsiráf, a lajhár, tigris példának okáért. Ez véleményem szerint azért is volt egy nagyon jó bemelegítő feladat, mert nem kívánt meg nagymértékű előzetes tudást, egyszerű volt, és a levezénylése tanári részről is nagyon gördülékenyen zajlott. Egy kép, maximum fél perc, és még kapcsolatteremtés is volt a különböző képek között. 

Ezután egy nagyon rövid, ámde annál hasznosabb elméleti rész következett, amelynek során tisztáztunk egy két fogalombeli zavart, amely a diákok nagy részében megjelenhetett, illetve elhelyeztük nagyobb térben azt az övezetet, amelyről az óra további részében szó esett, és kikerült feldolgozásra. Szerintem ez egy nagyon jó alapot adott az egész csoportfeladatnak, arról nem is beszélve, hogy egy éghajlati diagramot is bemutattak, aminek nagyon nagy haszna lehetett az olyanok számára, akik még nem foglalkoztak részletesebben ilyen diagramok elemzésével, vagy akár csak tüzetesebb megvizsgálásával.

Ezután a TeamUp-al csoportokra osztottak minket, aminek a használatát már jó előre elkészítették a "tanáraink". Mindenkinek a neve benne volt az alkalmazásban, így imitálva a névsorolvasást, amikor is csak azokat a személyeket osztották csoportokba akik jelen voltak. És. És még itt volt egy olyan pont, ami véleményem szerint egy alaposan átgondolt, és pedagógiai szempontból hihetetlenül fontos módszert alkalmazása volt. Mégpedig az, hogy a földrajz tanárszakos hallgatókat megjelölték, így nem is volt esélyünk egy csapatba kerülni. Ez azért is nagyon fontos, mivel így egyenlő esélyekkel indult minden csoport a közös feladatmegoldás során. Na de ezen a nagyon kellemes élményen túllendülve nézzük az óra további részét. Ezek után minden csapat kapott egy saját éghajlatot, amelyről kellett egy rövid bemutatót csinálnunk, ezeket pontos, és egyértelmű instrukciókkal kaptuk meg, hogy mik azok, amiknek feltétlenül benne kell lenniük. Mindezek mellett egy település időjárásáról éghajlati diagram készítése, amely az adott éghajlati területen fekszik. A feladatok leírását QR kód-leolvasóval kaptuk meg, ennek a megvalósításában egy kis hangyányi hiba csúszott (Kitakartuk a kivetítőt, így a kódot amit le kellett volna olvasnunk. Szerintem vicces volt ahogy bűvészkedtünk.) Ez a kis malőr egyáltalán nem rontott az én szememben semmit az óra menetén, sőt, inkább feldobta a hangulatot. Ezen túllendülve a csapatok nekiláttak megoldani a feladatokat. A diagramkészítést én magamra vállaltam a saját csapatunkban, másik két csoporttársam pedig a bemutató összeállítására szánta el magát. A diagram készítését én személy szerint Paint-el gondoltam a legegyszerűbbnek, kiindulva abból, hogy kaptunk egy alap sablont, de a későbbi bemutatók során rá kellett jönnöm, hogy bizony erre elég sokféle megoldás létezik, példának okáért volt aki Excelben alakította ki, és be kell vallanom, sokkal vállalhatóbb volt mint az én kis szenvedésem eredménye. Na de maradjunk a csoportfeladat folyamatánál. A QR kódos pdf-ben találtuk meg az anyagot is, amelyből az információkat ki kellett jegyzetelni, a pontos feladatleírást, értékelő táblát, minden szükséges információt. Az én véleményem az, hogy ez a rész olyan profin lett összerakva, ami igazán dicséretet érdemel. Az idő szerintem elég volt, kicsit ugyan túlcsúszott egy-két csapat, de alapvetően szerintem elég volt a feladatmegoldásra a rászánt idő. Amint készen voltunk a bemutatóval, e-mailben kellett elküldenünk a pdf-ben leírt címre a munkánkat.

A munkák bemutatása gördülékenyen zajlott, minden csoport szószólója teljesen jól bemutatta az elkészített előadásokat az éghajlatokról, amelyeket szintén többféle programmal hoztak létre. Akadt aki Prezi-t használt, volt aki megmaradt a PowerPoint-nál. Itt akárcsak az előző posztjaimban, megint csak a szóbeli kompetenciák fejlesztésének a fontossága ragadta meg a fantáziámat, és az, hogy a fogalmazási készségek és egyebek mennyire jól tudnának fejlődni több ilyen típusú óra tartása esetén. A részletes munkák azért is voltak fontosak, mert a bemutatások végén a Kahoot-on egy kvízt kellett kitöltenünk. A kérdések előre kigondoltak, és jók voltak, mindegyikre elhangzott a válasz valamelyik kiselőadáson, így ténylegesen nagyon egész képet tudott visszaadni az órai munkáról, és arról, hogy mennyire volt emészthető esetlegesen az adott tananyagrész. 

Összességében szerintem egy hihetetlenül profi módon elkészített, előre jól kigondolt, megszervezett mikrotanításon vehettem részt, amely nagyban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez is. Nagyon sok jó dolgot láttam a gyakorlatban is működni, olyanokat is, amelyeket én esetleg féltem volna használni, ám ők rávilágítottak arra, hogy kellő háttérmunkával minden gördülékenyen végrehajtható. Az a módszer, amelyre én is biztosan nagyon oda fogok figyelni, az a diákok differenciálása a csapatokra osztás során, hiszen ténylegesen, minden csoport munkáját megkönnyítjük, ha egy esetlegesen a témában jártasabb osztálytársukkal kerülnek egy csapatba. Ez azért is fontos, hiszen a csoportok folyamatos differenciálása során a munkafeladatok kiosztása is folyamatosan változik majd, más lesz a szószóló, más lesz az aki a grafikus modelleket készíti, így minden diák kompetenciáit tudjuk fejleszteni. Még azokat is, amelyeket ő éppenséggel nem szeretne, mert mondjuk az adott dologból egy kicsit gyengébb. Legyen ez akár az informatikai eszközök használata, a különböző programok beépítése a csoportfeladatba, de akár lemehetünk olyan mélyebb szintekre is, mint például az önbecsülés, és az önbizalom szintje. Mindig lesznek olyan diákok, akik ha egy kissé karakánabb osztálytársukkal kerülnek egy csoportba, akkor kissé visszafogottabbak lesznek, nem ötletelnek annyit, esetleg fejben igen, de félnek azt közölni a társaikkal. Erre nagyon fontos tanárként odafigyelnünk, hiszen az önbizalomhiányos diákoknál nincs veszélyeztetettebb ezekben a közoktatási rendszerekben. Meg kell tanítanunk a gyerekeknek a kooperáció előnyeit, ahol félre kell tenniük az ilyesfajta megbélyegzéseket azért, hogy együtt valami nagyobbat alkossanak. És megint csak ott vagyunk, ahová mindig kilyukadok. Ez nem csak az iskolában lesz fontos tudás, hanem nagy előremutató tapasztalat, és készség a való életben való utazásokhoz is.

Reni

Sziasztok!

Mai posztomban a múlthéten előadott mikrotanításunkat fogom kicsit górcső alá venni, mi és hogy történt, mit lehetett volna jobban, mi az ami jól ment. Az órát alapvetően tizenegyedikes osztályra szabtuk, maga a téma nem szerepel a kerettantervben, inkább amolyan kis kitekintésnek gondoltuk, mert fontos azzal tisztában lennünk, hogy miért is olyan fontosak a címben szereplő anyagok az emberi szervezet számára. De akkor kezdjünk is hozzá.

Az óra első felében egy rövidke kis elméleti résszel indítottam, amelyben szó esett arról, hogy mik is azok a vitaminok, mik az ásványi anyagok, illetve a táplálkozási piramisról is esett egy kevés szó. Fontosnak tartottam egy kis elméleti alapot adni az órának, az én felfogásom az, hogy ha már valamiről beszélünk, akkor legyen veleje is a dolognak, aminek aztán később hasznát is vehetik a diákok (jelen esetben a csoporttársak). A frontális rész időtartamát is jól lőttük be szerintem, nem volt se túl sok, se túl kevés. Ennek a második része az volt, hogy pár képet kivetítettem, amelyekről megkérdeztem az órán résztvevőket, hogy mi lehet az adott ételekben, illetve mit segíthetnek? (A második kérdés egy napocska képe miatt került be.) Ezekre 99%-ban jó válasz érkezett, egyedül a gomba képe akasztotta meg őket, amelyről nem tudta senki melyik anyag fő forrása lehet. Ez arra is rámutatott szerintem, hogy csak a média és egyebek által hangoztatott "legfontosabb" anyagokat ismerik az emberek, pedig az általános kalcium, magnézium, ilyen-olyan egyéb vitaminok mellett vannak ugyanolyan fontos anyagok, amelyek kevesebb figyelmet kapnak. Megjegyzem, nagyon hibásan, ugyanis minden kis anyag nagyon fontos szerepet tölt be az emberi szervezetben, amelyből ha csak a legkisebb építőkocka is hiányzik -jelképesen ugyan- de dőlhet az egész torony. Ezzel úgy gondolom sikerült felkelteni az órán résztvevők érdeklődését, legfőképpen arra felhívva a figyelmet, hogy ezen anyagok hiányában (vagy éppen túlzott bevitel esetén) igencsak súlyos tünetek hathatnak a szervezetükre.

Az óra következő része egy csoportfeladat volt, amelyet a TeamUp alkalmazással osztottunk szét. Négy darab három fős kis csapatot sikerült összehoznunk, a neveiket pedig különböző gyümölcsökről kapták. Ennek jelentőségére majd később derül fény. Minden csoport kapott három anyagot (vagy két vitamin és egy ásványi anyag, vagy épp fordítva), és ezekről kellett információkat kigyűjteni. Sajnos itt becsúszott egy-két kisebb-nagyobb baki, amelyet igyekeztünk minél hamarabb korrigálni. Az anyagok kiosztása nem ment gördülékenyen, illetve a megválaszolandó kérdések sem voltak sajnos egyértelműen a diákok elé téve. Ebből tanulván, a későbbiekben ez mindenképpen elsőbbséget fog élvezni, és nagyon ügyelni fogunk rá, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő. Amennyire csak tőlünk telt ezt a hibát korrigáltuk, és így mehetett a feladat végrehajtása. Négy alap kérdésre kellett egy előre elkészített honlapon megkeresniük a választ. Ebben is két fő típusú keresést kellett alkalmazni a diákoknak, egy részről külső linkeken, másik részt egy előre megírt saját posztban. Ezt azért is gondoltuk jó ötletnek, mert így többféle készséget is lehet fejleszteni, egy feladat körén belül. A megadott kérdésekre a választ pedig egy előre kialakított sablonra kellett felvinniük, amit a MindMeister oldalon csináltak meg tanártársaim előre. A sablonon rajta volt az adott anyag, és egy mindmapet kellett együtt kitölteniük. Erre a megadott időt Online Stopwatch-al mértük, amelyet az okostáblára kivetítettünk, és habár egy kicsit elszámoltuk magunkat, az előre megszabott idő majdnem mindenkinek elég volt a feladat teljesítésére. Ezek után csapatonként egy szószóló bemutatta az általuk készített részt, és elmondta a többi csoportnak, hogy mik kerültek fel az ő részükre. Az utólagos megbeszélés során ezt sokan felesleges résznek gondolták, viszont én itt visszatérnék még az előző posztomban megemlített véleményemre, miszerint a szóbeli előadás fejlesztése nagyon fontos, és minden alkalmat meg kell ragadnunk ennek érdekében. A további érvem még amellett, hogy miért is volt jó ezt szóban elmondani az az, hogy ha ki is adjuk, hogy most gyorsan fusson rajta végig mindenki, elsőre korántsem biztos, hogy mindenki elolvassa. Másodrészt az, hogy melyik diáknak milyen módszerrel segítünk a legtöbbet, az nagyon relatív. Vannak diákok, akik az olvasással tanulnak könnyen, akadnak akik hallás útján, és akadnak olyanok is akik mindenféle rajzolással, vagy éppen drámamódszerekkel. Minél több ilyesféle módszert beviszünk az óránkra, annál nagyobb az esélye, hogy több diáknak segítettünk rögzíteni az órán elhangzottakat.

Az óra utolsó része egy kvíz volt a Kahoot-on, amelyet ugyan mindenki kitöltött, de a csapatok együtt győzhettek. Itt kanyarodunk ugyanis vissza a már fentebb említett dologhoz. Minden csoport kapott saját nevet, példának legyen itt az alma csoport. A három csapattag ilyen nevekkel kellett bejelentkezzen: alma1, alma2, alma3. Így a kvíz végén az a csapat nyert, aki a legtöbb pontot elérte. A kvízben is sajnos nem sikerült hibátlanra a megvalósításunk, ugyanis mivel a kérdések, és a források kisebb-nagyobb része nem körültekintően lett közölve a diákokkal, így előfordult, hogy olyan információra kérdeztünk rá, amely nem hangzott el a bemutatók alatt. Így voltak természetesen olyan kérdések, amelyekre nem mindenki tudta a választ.

Amit én biztosan fogok alkalmazni a saját órámon, az a mindmap-es alkalmazások valamelyike. Egy korábbi posztomban ezek hasznosságát már bőven kifejtettem, nem szeretném ismételni saját magamat. Gondolkodásra sarkall, bármely témához kitűnően használható, akár új anyagok megtanulásához is, de ismétlő feladatként is tökéletesen alkalmazható. Azért is nehéz egy idő után ezekről a módszerekről, és alkalmazásokról írni, mert jelenleg nagyon sok órán ugyanazokat használjuk, így új véleményt ezekről megfogalmazni nem igazán könnyű. Főként akkor, ha az álláspontom nem változik ezek irányába.

Összességében a véleményem, hogy lehetett volna jobb, és rosszabb is az óra. A hibáinkból természetesen tanulunk, én ezzel mindig úgy vagyok, hogy ha előre tudom, hogy elesek, akkor leülök. Emberek vagyunk, vétünk hibákat, ez sajnos benne van a pakliban, ilyen kevés tapasztalattal pedig pláne. A témát magát nagyon hasznosnak tartottam, és tartom most is. A diákok körében manapság egyre elterjedtebb mindenféle étkezési zavar, és ezek hozadékai, így szerintem biológia tanárként fontos a rendszeres és változatos táplálkozásról beszélni a gyerekekkel, ehhez pedig hozzátartoznak a vitaminok és az ásványi anyagok témaköre is. Ez is egy olyasféle tudás, amelyre a diákoknak nem csak az osztályteremben lehet szükségük, sokkal inkább a való életben is találkozhatnak ezekkel a dolgokkal, így pedig még közelebbivé hozzuk nekik magát a biológia tárgyat. E tárgy oktatójaként pedig fontos elérnünk azt, hogy a diákoknak ne csak arról legyen képe, ami csak az osztályteremben fontos, hanem sokkal inkább minden olyan dologról, amelynek a hétköznapi életben is hasznát veszi.

Sziasztok!

Ezen posztomban a múlt héten megtörtént mikrotanításra kellene reflektálnom, de mivel sajnos egyéb egyetemi kötelező elfoglaltságom volt aznap, így a foglalkozási terv alapján fogok Nektek egy kis elemzést írni. Az órát általános iskola nyolcadik osztályára tervezték, és a fő cél Magyarország történelmi, kulturális, természet- és gazdaságföldrajzi sajátosságait hivatott kiemelni. Az alapkoncepció lényegében: külföldi diákok jönnek a városba, és a diákoknak kell prezentálni nekik Magyarországról. Na de akkor lássunk is hozzá.

Ennek értelmében az óra alapja egy bevezető óra volt, amely a felépítésében is tökéletesen tükröződött. Az elején egy kisebb ráhangolódással kezdték az órát, a motiváció felkeltése is elsődleges szempont volt. A föntebb meghatározott célok miatt ez nagyon fontos dolog, hiszen amennyiben a diákok érdeklődését nem sikerül felkelteni, úgy sokkal kevésbé lesz sikeres az egész projekt, és itt nem csak a tanórára kell gondolnunk. Azt a tudást, amit összeszednek az adott órán, az alapján fognak később megalkotni személyfüggően egy bizonyos prezentációt, amelyet később előadnak a külföldi diákoknak. A motiváció felkeltésének fontosságát nem hiszem hogy túlságosan ki kellene emelnem, mindenki tisztában van vele, hogy egy diák akkor adja ki a keze közül a legjobb munkát amennyiben személyes érdeke, érdeklődése áll a dolog/munka hátterében. Ahhoz hogy ez a projekt sikeres lehessen, és ne legyen túl sok az információ, az óra első részében a tanárok a TeamUp nevű alkalmazással csoportokra osztották az "osztályt". 

Az óra következő része az anyag feldolgozása volt. Minden csoport kapott egy-egy témát, amelyet közösen kellett feldolgozni. Fontos szerintem megjegyezni, hogy a témák szétosztása is teljesen jó volt, minden előre megemlített téma kikerült feldolgozásra, és nem voltak átfedések két csoport anyagrésze között. Ez a diákoknál azért is fontos, mert így a saját munkájukat nem érzik feleslegesnek, hiszen az adott témával csak ők foglalkoznak, és majd csak ők fogják bemutatni. Adatokat kellett kigyűjteni, majd rendszerezni, és végül egy kivonat készítése. A kivonat készítése bármilyen IKT-s eszközzel történhetett. Ez véleményem szerint azért rendkívül jó ötlet, mert ahogyan az a foglalkozási tervben is le van írva, minden diák olyan eszközzel - ppt/pptx, Prezi, MindMeister - fogja megalkotni az összesítést amelynek a használatában otthon van. A kivonat típusa plakát volt, amelyhez mindenki nagyon jó leírást kapott, konkrét instrukciókkal, így jól keretek között volt tartva a feladat, főként, hogy az Online Stopwatch alkalmazással az eltelt/hátralévő idő is folyamatosan a diákok szeme előtt volt. Ötletek, tippek, források, minden a csoportok rendelkezésére állt. Ez véleményem szerint - látatlanban is - de nagyon jól kigondolt, és megvalósított feladat volt, amelyben azért volt kihívás bőven. Ennek a használatával véleményem szerint vigyázni kell, de mindössze csak annyira, hogy amennyiben akkor csinálnak először ilyen plakátot a tíz perces időkorlát lehet hogy kicsit rövid. De természetesen amennyiben ez a feladattípus már gyakoroltatva van az osztállyal, akár ha rajz órán már készíteniük kellett plakátot, akkor nem igazán lehet ebből gond. Valamint az IKT-s háttér is jelentősen lerövidíti a plakátkészítés idejét, hiszen egyszerűbb egy plakátot a laptopon létrehozni, mint papíron. A képek beillesztése jóval könnyebb, mint rajzolni, így jóval rövidebb idő alatt igényesebb végeredmény érhető el a gyakorlatlan kezekkel is. 

Az óra következő részében csoportonként egy szószóló bemutatta az elkészült plakátokat, amelyeket az interaktív táblára vetítettek ki az osztály elé. Egyesek talán úgy gondolhatják, hogy az ilyesfajta bemutatós feladatok talán feleslegesek lehetnek, viszont szerintem nagyon fontosak. Gondoljunk csak bele, hogyan máshogy fejleszthetnénk a tanulók beszédkészségét? Azt, hogy legyűrjék a lámpalázat az osztály előtt, majd később akár az iskola tömege előtt, az iskola után pedig a munkahelyükön egy ülés során, ahol prezentálniuk kell, nagyon fontos. Ehhez pedig a gyakorlást már az általános iskolában érdemes elkezdeni, én személy szerint ezért tartom jó dolognak a szóbeli feleltetést is. De erről majd egy kicsit később, először haladjunk végig az óra menetén. A plakát bemutatásának végső része az volt, hogy megbeszélték, mit tettek volna még rá, mit hogyan alakítottak volna, ha több idejük marad rá. Ez egy nagyon jó elgondolás, hiszen ha az egész osztály együtt ötletel, azt később, akár otthon, vagy szakkörök időkeretein belül be is lehet fejezni, így egy még teljesebb képet adhatnak majd át a külföldi diákoknak a tanulók, és nem utolsó sorban ők maguk is sokkal elégedettebbek lehetnek a saját munkájukkal.

A tanárok ezután egy rövidke, de annál fontosabb részben értékelték, és lezárták a folyamatot, nyitva hagyva a lehetőséget a projektek folytatására. Az értékelés módja frontális volt, ami szerintem teljesen kielégíthette az igényeket. Ha nincs idő hosszasabb elmélkedésre, ami valljuk be sokszor előfordulhat, ez a módszer véleményem szerint tökéletesen megfelelhet a célnak. Értékelés nélkül egy órát sem szabad befejezni, és jobb híján ez is egy jó módszer, ha valaki jól tudja alkalmazni.

Összességében sajnálom, hogy személyesen nem lehettem ott, így a beszámolóm is inkább csak elméleti alapokra helyeződött, sajnálatos módon. Viszont a foglalkozási óratervből egy dolog nagyon megragadta a fantáziámat. És akkor itt vissza is térek a fentebb elindított gondolatomhoz. A saját órámon biztosan sokat fogom alkalmazni a szóbeliséget mindenféle kontextusban. Egy kicsit visszavezetve, már az érettségin is sokan nagy akadályba ütköznek, amikor a szóbeli részre kerül sor. Sok tanár abba a hibába esik, hogy alig felelteti a diákokat szóban, illetve nem ad nekik olyan feladatot, amelyben akár beszélniük kell az osztály előtt. Ez véleményem szerint hatalmas hiba, és nem lehet azzal takarózni, hogy "Nincs rá idő." , "Gyorsabb a dolgozat, és mindenkit lefeleltetek.". Ezek rossz kifogások. Véleményem szerint arra van idő, amire szakítunk. A szóbeli készségek fejlesztése pedig egy nagyon fontos feladat, ennek a kompetenciának a tökéletesítése sok időt vehet igénybe, ezért kell minél korábban elkezdeni. Hiszen ahhoz, hogy értelmiségi, az életben jól boldoguló embereket adhassunk ki az iskola kezei közül, ahhoz minél több kompetenciát kell fejlesztenünk még az előtte lévő években. Tudásszomjas, értelmes, életrevaló fiatalokat adni a társadalomnak, ez véleményem szerint a legfontosabb tanári feladatok egyike. Sőt. Végül is ez maga a tanítás lényege. Vagy nem?

Reni

Sziasztok!

Előzetesként csak annyit, hogy van egy elmaradásom, egy másik mikrotanításról, ezért lehet megtévesztő a poszt címe, de ami késik nem múlik. Viszont amiről most szeretnék Nektek beszámolni az egy mikrotanítás, amely a Kádár-korszakot elevenítette fel nekünk 45 perc keretein belül. Neveket nem említenék, nem is ez a poszt lényege, inkább nézzük meg, hogy miként is zajlott le ez a kis tanóra.

Az óra elején egyből egy kis videó részlettel indítottunk, ami valóban érdekes volt, és aranyos. Az érdeklődést sikerült felkelteni vele, bár az óra eleji videókkal véleményem szerint óvatosan kell bánni. Pontosan az a gyengéje, ami az előnye: könnyen felkelti a figyelmet, viszont előfordulhat hogy nehéz visszahozni a diákokat az óra keretei közé. A videó után kaptunk egy kérdést is: Mi mire emlékszünk a nagyszüleink elmeséléseiből ami a Kádár-korszakra vonatkozhatott? Ez egy kicsit megakasztotta a kezdést, mert egyáltalán nem készültünk ilyesfajta kérdésre, maga a téma is váratlanul ért mindenkit, de szerencsére az óraadók könnyen továbblendültek ezen, és szinte észre sem lehetett venni később.

Az óra első komolyabb részét kvízzel kezdtük, amely személyemnek elég kellemetlen volt. Nagyon hirtelen vágtunk bele ebbe a kérdezős dologba, és ennek a gyenge pontját az óra végén meg is beszéltük. Földrajz-biológia szakosként egyértelműnek gondolom hogy sajnos a Kádár-korszak nem tartozik azok közé a dolgok közé, amikről sokat és részleteiben tudnék beszélni. Emiatt eléggé kellemetlennek éreztem, hogy szinte minden kérdést csak hárman együtt tudtunk megválaszolni a mellettem ülőkkel. Ennek könnyű megelőzése lett volna egy előzetes kis kivonat a témáról egy e-mailben, amit ha elolvasok, talán jobb eredményt is elérhettem volna a kvízzel. Maga a kívz a Socrative.com oldalon lett megcsinálva, jó kérdésekkel, és maga a használata is gördülékeny volt, habár én akkor használtam ez először. De a két előadó felkészült volt a témából, tudták hogyan kell szinte egy perc alatt is elindítani az egész csapatot. Ennek a feladatnak a mellékrésze viszont egy kicsit kritikus megvalósítást kapott. Az eredmények kivetítése az egész osztály/csoport elé az egyetemi körülmények között nem feltétlen rossz ötlet, vagyunk már eléggé felnőttek, viszont egy középiskolai osztályban azért ezzel érdemes körültekintően bánni.

A csoportra osztás a fentebb említett kvíz eredményei alapján történt, igyekeztek minden csoportba olyan embert is tenni, akik kicsit többet értenek a témához, és olyanokat is akik kevésbé. A csoportokra osztás is gördülékeny volt, majd ezek után megkaptuk a feladatsort. Négyszer három fő volt jelen, ami ideális volt a feladatokhoz is. Minden csoportban egy ember egy szöveges anyagot, egy ember egy hanganyagot, egy pedig képanyagot kapott. Ezek az óratartók blogjain voltak elhelyezve, mind nagyon igényes és jó feladat volt. Konkrétan megvoltak adva a pontok, amelyekre választ kellett keresnünk, erre mindössze csak nyolc percünk volt, amelyet a kivetített táblán az Online stopwatch segítségével folyamatosan nyomonkövethettünk. Ez egy nagyon jó dolog volt szerintem. Ennek a feladatnak a lezárása is hagyományos kooperatív módszer volt. Egy szószóló csoportonként, aki ismertette az adott témát (öltözködés, étel- és italfogyasztási szokások, fogyasztás, lakhatás). Erre személyenként három percünk volt, amit mindenkinek sikerült betartani, és nem is sikeredett kapkodósra a vége. 

Az óra lezárása egy kvíz kitöltése lett volna, amit sajnálatosan nem sikerült megoldanunk, egy aprócska hiba miatt, de ez cseppet sem rontott az én szememben az óra eredményességéből. Mindenki hibázik, kellemetlen, de gyorsan továbbléptünk rajta, és enélkül is lezárt, kerek óra képe maradt meg róla a fejekben.

Összességében egy nagyon jó óra volt, jó megvalósítással, és jó pár remek ötlettel. Amit én biztosan megfogok próbálni alkalmazni a saját óráimon az a Socrative lesz. Körülbelül annyi készüléssel, mint amennyi idő alatt egy dolgozatot papír alapon összeállítunk, annyi idő alatt itt is bőven össze lehet készíteni egy kérdéssort, amelyekhez akár időkorlátokat is adhatunk. Ez akár ellenőrzésnek is jó az óra elején, illetőleg akár dolgozat helyett is lehet ilyen formában végezni a számonkérést. Már amely iskolákban adott erre a technológiai háttér. A témakör szinte bármelyik lehet, nekem hirtelenjében a földrajzhoz kapcsolódóan az övezetesség és az éghajlatok témája az, amibe rögtön beletudnám illeszteni. Akár fordított osztályterem módszerrel, az óra elején előzetes tudásfelmérésre, leellenőrizni azt, hogy ki az aki elolvasta a kiadott anyagrészt, és ki az akinek valamilyen más elfoglaltság miatt ezt nem sikerült megtennie. De ahogy már fentebb is említettem akár számonkérés formájában is történhet a Socrative alkalmazása, előre meghatározott kérdésekkel, időkorlátokkal. Ennek mindössze csak annyi hiánya van, hogy szigorúan teszt jellegű, sajnos kifejtős válaszok kérésére itt nincs lehetőség. Márpedig a diákok fogalmazási készségének javítása minden tantárgy fontos célja kell hogy legyen.

Reni

Sziasztok!

A mai posztban egy olyan online alkalmazást mutatok be Nektek, amelyet én is körülbelül két hete ismertem meg, az egyik módszertanos gyakorlatom során. Ha valaki szeret gondolattérképet készíteni az óráin, és az IKT eszközöket is előszeretettel használja, azoknak az online mindmap tökéletes választás.

Na és akkor vágjunk is bele.

A honlap amit beszeretnék mutatni Nektek, az a mindmapfree.com. Ez a honlap véleményem szerint a legegyszerűbb felépítésű és használatú a kategóriájában. Habár tény, hogy csak egyszerű illetve hierarchikus gondolattérkép készítésére használható, ez nem csökkent a hasznosságából. A gondolattérképek alkalmazása szerintem minden szakterületen célszerű, mert mindenképpen gondolkodásra sarkallja a diákokat, függetlenül a témakörtől. A saját pedagógiai gyakorlatomban ismertem meg alapjáraton ezt az oldalt, így nem kérdéses, hogy sűrűn fogom használni. A kerettantervből kiemelt fogalmak közül érdeklődési körnek megfelelően választottunk egy témát, amihez készítenünk kellett egy gondolattérképet. Erre szerintem az online megoldás volt a legcélszerűbb, hiszen a való életben is ezeket az eszközöket fogjuk napi szinten alkalmazni.

Az alkalmazási területnek csak a képzeletünk szab határt, hiszen nagyon sokféle gondolattérkép létezik, így minden témához tudunk megfelelőt találni. Nagyon jól alkalmazható ugyanakkor több fajta óra típusban, illetőleg eltérő célok alkalmazására. Gondoljunk itt először csak a szimpla előzetes ismeretfelmérésre, attitűdök megismerésére akár. Egyszerűbb témák esetén az előzetes tapasztalatok feltárása azért is segítheti az új anyag tanulási folyamatát, mert ha személyes élményük kötődik az adott témához kapcsolódóan, akkor lényegesen könnyebben megy végbe a rögzülés folyamata. De akár a kiadott házi feladat ellenőrzésére is remek lehetőséget ad. Ide tökéletes példa a fordított osztályterem esete. Előre kiadjuk a tananyagot feldolgozásra, majd ellenőrzésképp közös gondolattérkép felrajzoltatásával ellenőrizzük a diákok alaposságát.

Összességében úgy vélem, hogy az ilyen online platformok ismerete mindenképpen csak gazdagíthatja az óráinkat, és a diákoknak is közös élménnyé teheti a tanulást, illetve a megtanult anyag rögzítését.

Végezetül pedig egy kicsit vicces gondolattérképet szeretnék veletek megosztani, hogy azért lássuk, és a diákok is tudják, nem csak tanulásra lehet használni a gondolattérképeket.

Sziasztok!

A mai második kis szösszenetemet egy olyan témáról gondoltam megírni, ami napjainkban véleményem szerint egyre nagyobb szerepet fog kapni mind az iskolai környezetben, mind pedig a tanulás otthoni segítésében. Az IKT kurzus keretein belül sikerült megismerkednem egy olyan csatornával a címben megemlített oldalon, amely teljesen hétköznapian, és érthetően magyaráz meg bizonyos biológiai folyamatokat. A digitális tananyagforrás megtekintését követően az fogott meg leginkább, ahogyan nagyon sok hétköznapi dolgot is szóba hoz, amelyet megint csak könnyen emészthető köntösbe rejt. Ez a csatorna pedig nem más, mint a Zállatorvos.

Összességében nem egy olyan csatornáról beszélünk, amely napi szinten frissül, és tölt fel új tartalmakat, viszont a gyerekek érdeklődésének felkeltésére tökéletesen bevethető egy-két témánál. De nem muszáj feltétlenül a tananyaghoz kapcsolódni, elég, ha az egyik tanuló az iskolába jövet meglátott egy plakátot, amely a rókák veszettség elleni megóvására hívja fel a figyelmet. (Ha valaki még esetleg nem látott volna ilyen plakátot, ITT meglesheti.) A csatornán van magáról például a veszettségről is egy teljesen korrekt, szakmailag hiteles, és ugyanakkor emészthető kicsit több mint tíz perc arról, hogy miről is van szó. A kiválasztott digitális tananyagforrás alkalmazásának hasznát leginkább abban látom, hogy olyan tanulók érdeklődését is felcsigázhatjuk vele, akik egyébként nem mutatnának különösebb érdeklődést az adott téma iránt. Másodszor pedig mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a biológia és a földrajz oktatásában is az, hogy minél életszerűbbét tegyük ezeket a témákat, hogy a gyerekek lássák, hogy végre valami olyat tanulnak, aminek nem csak az iskolapadban veszik hasznát, hanem a való életben is. 

Végezetül ismét egy videóval búcsúznék, amelyben a szerző végre tisztába teszi azt a társadalmi szintű téveszmét, hogy a vírus nem ugyanaz, mint a baktérium;

Reni