Sziasztok!

A mai blogbejegyzésemben egy olyan mikrotanításról fogok Nektek egy kis beszámolót írni, amely a másik szakommal egybevág. Egy szuper földrajz órát fogok bemutatni, amely azért is volt nagyon jó választás egy ilyen kis órára, mert a tantervben is csak 45 perc van ennek bemutatására. Ez a téma pedig nem más, mint amit a címben is láthattok: A forró övezet éghajlatai. Na de akkor vágjunk is bele, mert higgyétek el nekem, ez egy nagyon szuper óra volt.

Az óra elejét egy kis bemelegítéssel kezdtük, amely során az okostáblára egy ppt került kivetítésre, amelyen különböző állatok képeit láthattuk. Ezek közül mindegyik kapcsolódott az óra témájához, és szinte észrevétlenül is, de minden olyan éghajlatot sikerült megneveznünk, amelyekről a későbbiekben szó esett. Ilyen állatok voltak a zsiráf, a lajhár, tigris példának okáért. Ez véleményem szerint azért is volt egy nagyon jó bemelegítő feladat, mert nem kívánt meg nagymértékű előzetes tudást, egyszerű volt, és a levezénylése tanári részről is nagyon gördülékenyen zajlott. Egy kép, maximum fél perc, és még kapcsolatteremtés is volt a különböző képek között. 

Ezután egy nagyon rövid, ámde annál hasznosabb elméleti rész következett, amelynek során tisztáztunk egy két fogalombeli zavart, amely a diákok nagy részében megjelenhetett, illetve elhelyeztük nagyobb térben azt az övezetet, amelyről az óra további részében szó esett, és kikerült feldolgozásra. Szerintem ez egy nagyon jó alapot adott az egész csoportfeladatnak, arról nem is beszélve, hogy egy éghajlati diagramot is bemutattak, aminek nagyon nagy haszna lehetett az olyanok számára, akik még nem foglalkoztak részletesebben ilyen diagramok elemzésével, vagy akár csak tüzetesebb megvizsgálásával.

Ezután a TeamUp-al csoportokra osztottak minket, aminek a használatát már jó előre elkészítették a "tanáraink". Mindenkinek a neve benne volt az alkalmazásban, így imitálva a névsorolvasást, amikor is csak azokat a személyeket osztották csoportokba akik jelen voltak. És. És még itt volt egy olyan pont, ami véleményem szerint egy alaposan átgondolt, és pedagógiai szempontból hihetetlenül fontos módszert alkalmazása volt. Mégpedig az, hogy a földrajz tanárszakos hallgatókat megjelölték, így nem is volt esélyünk egy csapatba kerülni. Ez azért is nagyon fontos, mivel így egyenlő esélyekkel indult minden csoport a közös feladatmegoldás során. Na de ezen a nagyon kellemes élményen túllendülve nézzük az óra további részét. Ezek után minden csapat kapott egy saját éghajlatot, amelyről kellett egy rövid bemutatót csinálnunk, ezeket pontos, és egyértelmű instrukciókkal kaptuk meg, hogy mik azok, amiknek feltétlenül benne kell lenniük. Mindezek mellett egy település időjárásáról éghajlati diagram készítése, amely az adott éghajlati területen fekszik. A feladatok leírását QR kód-leolvasóval kaptuk meg, ennek a megvalósításában egy kis hangyányi hiba csúszott (Kitakartuk a kivetítőt, így a kódot amit le kellett volna olvasnunk. Szerintem vicces volt ahogy bűvészkedtünk.) Ez a kis malőr egyáltalán nem rontott az én szememben semmit az óra menetén, sőt, inkább feldobta a hangulatot. Ezen túllendülve a csapatok nekiláttak megoldani a feladatokat. A diagramkészítést én magamra vállaltam a saját csapatunkban, másik két csoporttársam pedig a bemutató összeállítására szánta el magát. A diagram készítését én személy szerint Paint-el gondoltam a legegyszerűbbnek, kiindulva abból, hogy kaptunk egy alap sablont, de a későbbi bemutatók során rá kellett jönnöm, hogy bizony erre elég sokféle megoldás létezik, példának okáért volt aki Excelben alakította ki, és be kell vallanom, sokkal vállalhatóbb volt mint az én kis szenvedésem eredménye. Na de maradjunk a csoportfeladat folyamatánál. A QR kódos pdf-ben találtuk meg az anyagot is, amelyből az információkat ki kellett jegyzetelni, a pontos feladatleírást, értékelő táblát, minden szükséges információt. Az én véleményem az, hogy ez a rész olyan profin lett összerakva, ami igazán dicséretet érdemel. Az idő szerintem elég volt, kicsit ugyan túlcsúszott egy-két csapat, de alapvetően szerintem elég volt a feladatmegoldásra a rászánt idő. Amint készen voltunk a bemutatóval, e-mailben kellett elküldenünk a pdf-ben leírt címre a munkánkat.

A munkák bemutatása gördülékenyen zajlott, minden csoport szószólója teljesen jól bemutatta az elkészített előadásokat az éghajlatokról, amelyeket szintén többféle programmal hoztak létre. Akadt aki Prezi-t használt, volt aki megmaradt a PowerPoint-nál. Itt akárcsak az előző posztjaimban, megint csak a szóbeli kompetenciák fejlesztésének a fontossága ragadta meg a fantáziámat, és az, hogy a fogalmazási készségek és egyebek mennyire jól tudnának fejlődni több ilyen típusú óra tartása esetén. A részletes munkák azért is voltak fontosak, mert a bemutatások végén a Kahoot-on egy kvízt kellett kitöltenünk. A kérdések előre kigondoltak, és jók voltak, mindegyikre elhangzott a válasz valamelyik kiselőadáson, így ténylegesen nagyon egész képet tudott visszaadni az órai munkáról, és arról, hogy mennyire volt emészthető esetlegesen az adott tananyagrész. 

Összességében szerintem egy hihetetlenül profi módon elkészített, előre jól kigondolt, megszervezett mikrotanításon vehettem részt, amely nagyban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez is. Nagyon sok jó dolgot láttam a gyakorlatban is működni, olyanokat is, amelyeket én esetleg féltem volna használni, ám ők rávilágítottak arra, hogy kellő háttérmunkával minden gördülékenyen végrehajtható. Az a módszer, amelyre én is biztosan nagyon oda fogok figyelni, az a diákok differenciálása a csapatokra osztás során, hiszen ténylegesen, minden csoport munkáját megkönnyítjük, ha egy esetlegesen a témában jártasabb osztálytársukkal kerülnek egy csapatba. Ez azért is fontos, hiszen a csoportok folyamatos differenciálása során a munkafeladatok kiosztása is folyamatosan változik majd, más lesz a szószóló, más lesz az aki a grafikus modelleket készíti, így minden diák kompetenciáit tudjuk fejleszteni. Még azokat is, amelyeket ő éppenséggel nem szeretne, mert mondjuk az adott dologból egy kicsit gyengébb. Legyen ez akár az informatikai eszközök használata, a különböző programok beépítése a csoportfeladatba, de akár lemehetünk olyan mélyebb szintekre is, mint például az önbecsülés, és az önbizalom szintje. Mindig lesznek olyan diákok, akik ha egy kissé karakánabb osztálytársukkal kerülnek egy csoportba, akkor kissé visszafogottabbak lesznek, nem ötletelnek annyit, esetleg fejben igen, de félnek azt közölni a társaikkal. Erre nagyon fontos tanárként odafigyelnünk, hiszen az önbizalomhiányos diákoknál nincs veszélyeztetettebb ezekben a közoktatási rendszerekben. Meg kell tanítanunk a gyerekeknek a kooperáció előnyeit, ahol félre kell tenniük az ilyesfajta megbélyegzéseket azért, hogy együtt valami nagyobbat alkossanak. És megint csak ott vagyunk, ahová mindig kilyukadok. Ez nem csak az iskolában lesz fontos tudás, hanem nagy előremutató tapasztalat, és készség a való életben való utazásokhoz is.

Reni