Sziasztok!

Mai posztomban a múlthéten előadott mikrotanításunkat fogom kicsit górcső alá venni, mi és hogy történt, mit lehetett volna jobban, mi az ami jól ment. Az órát alapvetően tizenegyedikes osztályra szabtuk, maga a téma nem szerepel a kerettantervben, inkább amolyan kis kitekintésnek gondoltuk, mert fontos azzal tisztában lennünk, hogy miért is olyan fontosak a címben szereplő anyagok az emberi szervezet számára. De akkor kezdjünk is hozzá.

Az óra első felében egy rövidke kis elméleti résszel indítottam, amelyben szó esett arról, hogy mik is azok a vitaminok, mik az ásványi anyagok, illetve a táplálkozási piramisról is esett egy kevés szó. Fontosnak tartottam egy kis elméleti alapot adni az órának, az én felfogásom az, hogy ha már valamiről beszélünk, akkor legyen veleje is a dolognak, aminek aztán később hasznát is vehetik a diákok (jelen esetben a csoporttársak). A frontális rész időtartamát is jól lőttük be szerintem, nem volt se túl sok, se túl kevés. Ennek a második része az volt, hogy pár képet kivetítettem, amelyekről megkérdeztem az órán résztvevőket, hogy mi lehet az adott ételekben, illetve mit segíthetnek? (A második kérdés egy napocska képe miatt került be.) Ezekre 99%-ban jó válasz érkezett, egyedül a gomba képe akasztotta meg őket, amelyről nem tudta senki melyik anyag fő forrása lehet. Ez arra is rámutatott szerintem, hogy csak a média és egyebek által hangoztatott "legfontosabb" anyagokat ismerik az emberek, pedig az általános kalcium, magnézium, ilyen-olyan egyéb vitaminok mellett vannak ugyanolyan fontos anyagok, amelyek kevesebb figyelmet kapnak. Megjegyzem, nagyon hibásan, ugyanis minden kis anyag nagyon fontos szerepet tölt be az emberi szervezetben, amelyből ha csak a legkisebb építőkocka is hiányzik -jelképesen ugyan- de dőlhet az egész torony. Ezzel úgy gondolom sikerült felkelteni az órán résztvevők érdeklődését, legfőképpen arra felhívva a figyelmet, hogy ezen anyagok hiányában (vagy éppen túlzott bevitel esetén) igencsak súlyos tünetek hathatnak a szervezetükre.

Az óra következő része egy csoportfeladat volt, amelyet a TeamUp alkalmazással osztottunk szét. Négy darab három fős kis csapatot sikerült összehoznunk, a neveiket pedig különböző gyümölcsökről kapták. Ennek jelentőségére majd később derül fény. Minden csoport kapott három anyagot (vagy két vitamin és egy ásványi anyag, vagy épp fordítva), és ezekről kellett információkat kigyűjteni. Sajnos itt becsúszott egy-két kisebb-nagyobb baki, amelyet igyekeztünk minél hamarabb korrigálni. Az anyagok kiosztása nem ment gördülékenyen, illetve a megválaszolandó kérdések sem voltak sajnos egyértelműen a diákok elé téve. Ebből tanulván, a későbbiekben ez mindenképpen elsőbbséget fog élvezni, és nagyon ügyelni fogunk rá, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő. Amennyire csak tőlünk telt ezt a hibát korrigáltuk, és így mehetett a feladat végrehajtása. Négy alap kérdésre kellett egy előre elkészített honlapon megkeresniük a választ. Ebben is két fő típusú keresést kellett alkalmazni a diákoknak, egy részről külső linkeken, másik részt egy előre megírt saját posztban. Ezt azért is gondoltuk jó ötletnek, mert így többféle készséget is lehet fejleszteni, egy feladat körén belül. A megadott kérdésekre a választ pedig egy előre kialakított sablonra kellett felvinniük, amit a MindMeister oldalon csináltak meg tanártársaim előre. A sablonon rajta volt az adott anyag, és egy mindmapet kellett együtt kitölteniük. Erre a megadott időt Online Stopwatch-al mértük, amelyet az okostáblára kivetítettünk, és habár egy kicsit elszámoltuk magunkat, az előre megszabott idő majdnem mindenkinek elég volt a feladat teljesítésére. Ezek után csapatonként egy szószóló bemutatta az általuk készített részt, és elmondta a többi csoportnak, hogy mik kerültek fel az ő részükre. Az utólagos megbeszélés során ezt sokan felesleges résznek gondolták, viszont én itt visszatérnék még az előző posztomban megemlített véleményemre, miszerint a szóbeli előadás fejlesztése nagyon fontos, és minden alkalmat meg kell ragadnunk ennek érdekében. A további érvem még amellett, hogy miért is volt jó ezt szóban elmondani az az, hogy ha ki is adjuk, hogy most gyorsan fusson rajta végig mindenki, elsőre korántsem biztos, hogy mindenki elolvassa. Másodrészt az, hogy melyik diáknak milyen módszerrel segítünk a legtöbbet, az nagyon relatív. Vannak diákok, akik az olvasással tanulnak könnyen, akadnak akik hallás útján, és akadnak olyanok is akik mindenféle rajzolással, vagy éppen drámamódszerekkel. Minél több ilyesféle módszert beviszünk az óránkra, annál nagyobb az esélye, hogy több diáknak segítettünk rögzíteni az órán elhangzottakat.

Az óra utolsó része egy kvíz volt a Kahoot-on, amelyet ugyan mindenki kitöltött, de a csapatok együtt győzhettek. Itt kanyarodunk ugyanis vissza a már fentebb említett dologhoz. Minden csoport kapott saját nevet, példának legyen itt az alma csoport. A három csapattag ilyen nevekkel kellett bejelentkezzen: alma1, alma2, alma3. Így a kvíz végén az a csapat nyert, aki a legtöbb pontot elérte. A kvízben is sajnos nem sikerült hibátlanra a megvalósításunk, ugyanis mivel a kérdések, és a források kisebb-nagyobb része nem körültekintően lett közölve a diákokkal, így előfordult, hogy olyan információra kérdeztünk rá, amely nem hangzott el a bemutatók alatt. Így voltak természetesen olyan kérdések, amelyekre nem mindenki tudta a választ.

Amit én biztosan fogok alkalmazni a saját órámon, az a mindmap-es alkalmazások valamelyike. Egy korábbi posztomban ezek hasznosságát már bőven kifejtettem, nem szeretném ismételni saját magamat. Gondolkodásra sarkall, bármely témához kitűnően használható, akár új anyagok megtanulásához is, de ismétlő feladatként is tökéletesen alkalmazható. Azért is nehéz egy idő után ezekről a módszerekről, és alkalmazásokról írni, mert jelenleg nagyon sok órán ugyanazokat használjuk, így új véleményt ezekről megfogalmazni nem igazán könnyű. Főként akkor, ha az álláspontom nem változik ezek irányába.

Összességében a véleményem, hogy lehetett volna jobb, és rosszabb is az óra. A hibáinkból természetesen tanulunk, én ezzel mindig úgy vagyok, hogy ha előre tudom, hogy elesek, akkor leülök. Emberek vagyunk, vétünk hibákat, ez sajnos benne van a pakliban, ilyen kevés tapasztalattal pedig pláne. A témát magát nagyon hasznosnak tartottam, és tartom most is. A diákok körében manapság egyre elterjedtebb mindenféle étkezési zavar, és ezek hozadékai, így szerintem biológia tanárként fontos a rendszeres és változatos táplálkozásról beszélni a gyerekekkel, ehhez pedig hozzátartoznak a vitaminok és az ásványi anyagok témaköre is. Ez is egy olyasféle tudás, amelyre a diákoknak nem csak az osztályteremben lehet szükségük, sokkal inkább a való életben is találkozhatnak ezekkel a dolgokkal, így pedig még közelebbivé hozzuk nekik magát a biológia tárgyat. E tárgy oktatójaként pedig fontos elérnünk azt, hogy a diákoknak ne csak arról legyen képe, ami csak az osztályteremben fontos, hanem sokkal inkább minden olyan dologról, amelynek a hétköznapi életben is hasznát veszi.