Sziasztok!

A mai nap folyamán több bejegyzést is olvashattok majd tőlem, mivel igyekszem bepótolni az elmaradott dolgaimat. A mai nap első bejegyzésében egy történelem órát imitáló mikrotanításról szeretnék egy kis ízelítőt adni Nektek. Az óra tartalma a tatárjárásról szólt, ami azért vicces, mert pont egy nappal a történelem érettségi előtt került sor ennek az órának a megtartására. (Kis megjegyzés, ha valaki nem nézte volna meg, az idei történelem érettségiben az egyik esszé pont ez a téma volt.) Na de nem is húzom tovább az időt, nézzük szépen sorjában.

Az óra első részét egy kis bemelegítő, motivációs jellegű feladattal kezdtük. Ebben a csoporttársaim, akik az órát tartották megemlítettek 3 szót, és egy plüsst egymásnak dobálva el kellett mondanunk, mi jut eszünkbe azokról a szavakról. Ez véleményem szerint egyetemi körülmények között, illetve kis létszámú osztállyal egy tágas teremben könnyen megvalósítható, de egy harminc pluszos osztállyal egy átlagos tanteremben nehezen kivitelezhető. Ettől eltekintve a mi esetünkben nem volt rossz a játék. Ezek után csapatokra lettünk osztva, amelynél nagyon jó volt, hogy arra figyeltek a kis tanárok, hogy lehetőleg a töri szakosok ne egy csapatba kerüljenek.

A négy csoportot két külön szakaszra osztották, kettő-kettő kapott azonos témát feldolgozásra. Itt egy apróbb baki történt, ami igazából nagyon kis előmunkát igényelt volna, ugyanis a források, amelyek papír alapon voltak, nem bizonyultak elégnek. Ezt a tényleg aprócseprő bakit könnyen ki lehet azzal küszöbölni, ha például elektronikus elérést biztosítunk a forrásokhoz, vagy egyszerűen csak több papír alapút nyomtatunk. Ebből a kis forrásból, amely alapjáraton nem volt egy nagyon hosszú és túl részletes forrás, készítenünk kellett egy vázlatot. Itt meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint maga a forrás volt egy vázlat. Ez után a két-két csoport két-két képviselője helyet cserélt, és el kellett mondanunk egymásnak, amiről olvastunk. Mindkét feladatrész esetében használták az online-stopwatch alkalmazást, amellyel könnyen nyomon követhető volt a maradék idő, amelyet a feladatra szántak.

Az óra következő részében volt egy kis frontális rész, amely szerintem azért is volt nagyon jó, mert történelem órán szerintem elengedhetetlen az, hogy néha frontálisan oktassunk, és a nehezebb anyagrészek vázait így adjuk elő a diákoknak. Ez a rész tartalmas volt, érthető, érdekes, az egyetlen kis baki, ami itt előfordult, az az volt, hogy az okostáblára kivetített térképet az oldalt ülők közül nem mindenki látta. Amennyiben van rá lehetőség, akkor célszerű vagy egyszerű papír alapú térképet használni (amely nem fénylik annyira), illetőleg ha minden asztalnál van laptop, akár ezt is célszerű ily módon a diákok rendelkezésére bocsátani.

Az óra utolsó részében a Kahoot-on egy kvízt kellett kitöltenünk, amely során leellenőrizték az órán megszerzett tudásunkat. Ennek során szerintem érdemes felhívni a diákok figyelmét arra, hogy az is pontot ér, mennyire gyorsan adjuk meg a helyes választ, mert egyes esetekben ez nézeteltérést okozhat a középiskolások körében.

Összességében jó óra volt szerintem, megvolt az alapja, volt csoportmunka, használnunk kellett az IKT eszközöket, és több alkalmazást is bevittek az órába. Összeszedett volt, az előkészületeik is aránylag rendben voltak, kivéve azt az egy-két bakit amit említettem, de ez szerintem nem olyan nagy égbekiáltó probléma. A szóbeliség hiánya nagyon furcsa volt számomra, illetőleg az, hogy ezen az órán a diákoknak az egész osztály előtt nem kellett beszélniük. Előző posztjaimban már bőven kifejtettem, hogy nekem mennyire fontos ennek a megléte, de jó volt egy olyan órát is látni, amelyből ez hiányzott. Cseppet sem rontott az óra tartalmi részéből ez a típus, és egy kicsit bennem is megerősítette azt a részt, hogy nem feltétlenül kötelező az összes tanórába bezsúfolni ezt, mert a diákoknak is kell egy kis pihenés, illetve a frontális anyagfeldolgozás. Ebben a típusban szerintem az a jó, hogy itt nincs meg annak a lehetősége, hogy a diákok esetlegesen félreértelmeznek bizonyos történéseket, illetve rossz összefüggést állítanak fel két bizonyos esemény között. Itt a tanár elmondja azt, amit feltételezünk, hogy hogyan történt, így elkerülheti a téves koncepciók rögzülését. Ez azért fontos, mert véleményem szerint ezek a téves elképzelések nagyon hosszan és makacsul betudnak rögzülni a diákok tudatába, és nagyon nehéz lehet onnan őket egy idő után kiszedni, és kijavítani. Pontosan ezért gondolom azt, hogy a frontális oktatás ugyanolyan egyenértékű része a tanításnak, mint a csoportmunka. Több puzzle darab, de mindegyik ugyanolyan fontos, ha kiakarjuk rakni azt a képet a diákok fejében, amelyet aztán tudásnak nevezhetünk.

Reni